Kép a régi Káféból |
Czegő
Márton Károlynak,
ki nekem újságot, s gyömbért hozott…
"És hogy még most
is van képtelen képe betüremkedni a romániai magyar sajtóba..."
A magosságos Isten
szerelmére kérlek, vedd észre ezt a mondatot, különös tekintettel a betüremkedés szót
vedd észre, s szórd szét kicsi világunkban, mert eleddig ott
lapult majdnem kizárólagosan a jobb oskolák természetrajzi szertáraiban, pontosabban
a csontvázak koponyáinak varrataiban, eldugva, elfelejtve, ami nem is csoda,
mert ma már az élő, jó koponyáknak sincs semmi érdemük, hát akkor a megszáradt,
zörgő, poros csontoknak, melyek csak arra valók, hogy mellettük elmenvén,
valaki röhögve beléjük rúgjon!
Ennek a szónak
évszázadok óta nem volt ekkora súlya és
jelentése, mint éppen most, ezekben az ázásnak kitett napjainkban!
Nem írok Zoltánnak,
nem, mert még azt találja hinni, hozzá szeretnék dörgölőzni, pedig nem, inkább
kezét szorítanám meg neki, nagy, nagy barátsággal és nemes büszkeséggel, amiért
ily gyönyörűen fogalmazott meg egy utálatos jelenséget, igen, egy jelenséget
mutatott föl tékozló ujjai között, azt mondja, betüremkedett, hát lehet ezt nem venni észre?